2017-06-07 - "A vers szórakoztat és gyönyörködtet, de hiszek abban, hogy tett is. Meg kell mozdítania az olvasót, emlékeztetnie kell, hogy aki szépségre született, az ezt az eszményt sosem adhatja fel." Ne tűrd! – ezzel az ars poeticaként kiemelt rövid költeménnyel kezdődik Fazekas István Váci Mihály- és Jókai-díjas szerző könyvhétre megjelent válogatáskötete.
Az idén ötven éves és hamarosan négygyermekes családapává váló százhalombattai író, költő, műfordító válogatott verseit Serfőző Simon, az egykori mentor adta ki a Felsőmagyarország Kiadó gondozásában. A Kossuth- és József Attila-díjas költővel még a miskolci egyetemi évek alatt ismerkedett meg Fazekas István, akinek joghallgatóként a Napjaink folyóiratban jelentek meg versei Serfőző szerkesztésében. Az első kötetét is ő adta ki Harangok és kereplők címmel. A mostani sorrendben a tizenkettedik, a gyerekversek kivételével Fazekas valamennyi alkotói korszakából találunk benne verset, és helyet kaptak a legújabbak is.
A "Véred a vers" címválasztás többrétegű szimbolikára utal. A tematika véráramként viszi magával mindazt, ami a szerzőben a legnagyobb belső feszültséget okozta az elmúlt években – reakció a gazságra, filozófiai rácsodálkozás a világra, Istennel való párbeszéd és a szerelem tisztasága, amely "az úr lángja".
"Az ember élete Istentől ered és Istenhez tér vissza. Aki az életet bántja, Isten ellen vétkezik. Egyre inkább megszilárdul bennem a felfogás, hogy a műalkotás a Teremtőtől ered és rá mutat, és ezt figyelem meg azoknál az alkotóknál is, akik azt mondják, hogy nem hisznek."
Magyarok vagy egyetemesek, közéletiek vagy inkább magánéletiek ezek a versek? Szerzőjük magyarnak született, magyarul gondolkozik és érez, de alapvető emberi kérdéseket és válaszokat fogalmaz meg. "Vannak közéleti verseim, de mindössze annyiban azok, hogy a szülőföld szeretetéhez kapcsolódnak."
A kötet címében is megjelenő "véred a vers, s vers a véred" sor jelentése utal az életre, a jellemre, az indulatra, a gondolkodásmódra, de a megtisztulásra is. "Sokszor áldozatra van szükség a tovább lépéshez, mert ahogyan Jónás mondja Babitsnál: nincs mód nem menni oda, ahová te küldtél."
A kötetet nemcsak a végső igazsághoz, mint szívhez véráramként vezető sokszínű tematika, hanem a műfaji kiérleltség és gazdagság is meghatározza. Mai nyelven, a mai emberhez szólnak a klasszikus, időmértékes formák és a parafrázisok is. "Csak ring, csak reng az örök csónak,/csillagok völgye tág öböl,/hol madár se járt, ott kötünk ki./Síromon fejfám tündököl."
A könyv borítóját S. Horváth Ildikó Szent György metszete illusztrálja, az ajánlást Petrőczi Éva József Attila-díjas költő, az utószót Bakonyi István irodalomtörténész írta.
Forrás: Százhalombattai Hírtükör
Esterházy Péter 2009 és 2015 között írt drámái először kerülnek kötetbe. Műfaji, szerkezeti, nyelvi szabadságuk és jellegzetességeik, sajátos szerzői utasításaik nem ismeretlenek a Daisy, a Búcsúszimfónia és a Rubens olvasói előtt, ahogyan a zenei kompozíciókkal való kísérletezés sem. Talán csak több lett a csönd. Az öt felkérésre írt öt különböző, saját törvényekkel bíró szöveg a korábbi művekkel, az európai drámairodalommal és egymással is szüntelenül kapcsolatba lép. Angyalok és kihallgatótisztek, Haydn és Joplin, apák és fiúk, egy dadogó próféta és az öregedő Úr, család, hagyomány, válság és felelősség, hit, szabad akarat, alkotás és pusztulás a szín változik, a drámák közösek. Rémület, vidámság, bizakodás és kilátástalanság.
